A leghatalmasabb erdő
| Csehó Csehonovics meséjéből fordította: Epipapi Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy szovjet erdő. Baromi nagy volt, aki nagyobbat tudott, azt lerendezték….. Ebben a hatalmas nagy, legnagyobb, rengetegben pihente ki fáradalmait egy kis, kopasz-óriás, V.I. Lenin. A hivatalos lapok persze nem írhattak pihenésről, mert Lenin elvtárs fáradhatatlan volt. Azt harsogták, környezettanulmányt folytat a dolgozó nép körében, álhajjal… Az ellenzék -még élő tagjai- azt az aljas rágalmat terjesztették, hogy kétezer versztányi körben nincs is egyetlen élő ember… Viszont volt hó, mert a tél is a leghatalmasabb volt errefelé. Egy dolog azonban rágta Lenin elvtárs óriási szívét, mely szintén a leghatalmasabb volt a világon. Az a rohadt hó –fehér- volt! A legokosabb tudósai a világnak, melyek mind neki dolgoztak, már kísérleteztek, a megvörösítésével. Egyik laza napon Iljics sétálni indult a rengetegbe. Már vagy térdig lejárta a lábát, amikor megpillantott egy hús -vér figurát. Ezen Ő is meglepődött, pedig ez nem volt jellemző rá. Az idegent megtévesztette Lenin loknija és ezért így szólt hozzá: -Drága szovjet testvérem, mielőtt belém fagyna a szar, bemutatkozhatom? Lenin csak biccentett, mert Őneki már összefagyott az alsó és a felső ajka. -Orni Ornitologusovics Madarenko vagyok. Bátyuskám, láttál erre szarkát? Lenin elvtárs a leghatalmasabb erőfeszítéssel szétfeszítette a száját és imígyen szólt: -Nyikita Szergejevics Hruscsov vagyok, mondta, és nem is hazudott, csak az álhaj kötelezte! -Szarkát? Igen! Szerencsém lesz, bele is léptem… Madarenkó iszkolásra vette a figurát, azt hitte, hogy a kis dúshajú egy őrült…. A távolból csak erre várt a tigris, aki sem vörös, sem fehér nem volt, leginkább csíkos és nem utolsó sorban szibériai…. No meg éhes! A cikket írta: Epipapi | |
| Kategória: Humor | Hozzáadta:: Epipapi (2012-05-30) | |
| Megtekintések száma: 742 | Hozzászólások: 5 |
| Összes hozzászólás: 3 | ||
| ||
