Amikor a nyúl legyőzi a dogot…
| Fiam általános iskolás korában nyulakat tenyésztett. Ő végezte a munkát, leadta a nyulakat, bezsebelte a pénzt. Mi pedig vettük az eleséget, úgyhogy jó vásár volt! Nagyon lelkiismeretesen ellátta a nyuszikat. Reggel iskola előtt etetett, délután tanulás végeztével szintén, még füvet is fölhordott nekik, amit az apja kaszált. Minden szombaton precízen kitakarította az ólakat. Volt egy baknyúl is, amelyik kivételezettként minden nap ugrálhatott szabadon, sőt a fűhordásra is elkísérte a gyereket. Soha nem ment messzebb három méternél, nem félt senkitől. Az idegeneket megszaglászta, aztán tovább ugrált. Nekem nem tetszett ez a nagy szabadság, mert féltem, hogy egyszer a kutyákat is játszótársnak nézi, de attól még jobban, hogy azok is őt, aztán volt baknyúl, nincs baknyúl… Hamarosan lelőtték a kutyáimat, így maradt a nyúl házőrzőnek is. Én nem akartam több kutyát az életben… Férjem elhatározta, hogy dogunk lesz. Hiába ellenkeztem, hogy nagy, nyálas, sokat eszik, nem kell kutya, én nem etetem, akkor is hoztak egyet. Vagyis hoztunk, mert én is velük tartottam azzal a szándékkal, hogy majd rámutatok, hogy mi a hibája, és miért nem kell. Odaértünk a „tenyésztőhöz”. Az anyakutya egy felborított hordó előtt méteres láncon őrjöngött, mire a gazda lapáttal bekergette a „helyére”. A „kis” dogot úgy kellett kivonszolni a kamrából, ahová „előlünk” bújt el. Sovány, kisebb dalmata méretű állat volt, szeméből sütött a félelem. Elvisszük, mondtam. Otthon sok időbe telt, mire megszokta a símogatást, és nem pisilte össze magát minden kézfelemelésnél. Nagyon jó étvággyal evett, és gyorsan nőtt. Játszani nem szerettem vele, mert nyálas volt, karmolt, nagy volt, rám ugrott, szóval nem részletezem. Mit tegyünk, hogy ne unatkozzon?? Fény gyúlt az agyamban! A NYÚL! Mindenki azt mondta, hogy nem vagyok normális. A kutya egy-kettőre lenyeli! Kipróbáltam mégis… Lefogtam a kutyát, a fiam pedig kiengedte a nyulat. Kutyuskánk egyből eljátszott volna vele, de nem engedtem el. A nyúl odajött, megszagolta az új ismerőst, aztán elugrált, visszajött, lespiccelt minket, elment, visszajött, ekkor úgy éreztem, hogy eléggé meg vagyok jelölve, és elengedtem a kutyát. Persze előtte többször e lelkére kötöttem, hogy a nyúlat bántani NEM szabad! Szagolgatták egymást, kerülgették, én pedig folyamatosan mondtam a dognak, hogy: Nem szabad! Nem szabad! Elég hamar megjegyezte. A következő napokban minden etetés alkalmával együtt játszottak. Csak ezért aggódtam, hogy esetleg túl messzire futnak, de a nyúl mindig visszajött a kert végéből. Egyik nap nagyon belemelegedtek a fogócskába. A nyúl jobban tudott cselezni, de a dognak hosszabbak voltak a lábai, elkapta a nyakánál… A nyúl nagyot visított, a kutya elengedte… Megfagyott az ereimben a vér… Ennek vége! Éppen oda akartam szaladni, amikor a nyúl felpattant, beleharapott a dogba, aki kétségbeesetten menekült, a nyúl meg utána. Nagyom sajnáltam, hogy nem volt videokameránk… | |
| Kategória: Humor | Hozzáadta:: vadmacska (2012-05-20) | |
| Megtekintések száma: 936 | Hozzászólások: 14 |
| Összes hozzászólás: 11 | ||||||
| ||||||
