A furcsa zongorista
 Tanulmányai, szigorlatai és államvizsgája után friss diplomásként jelentkezett munkahelyén. - Most, hogy már így kikupálódott, gondolom több feladatot fog vállalni! – fogadta Eleket a kultúrigazgató. - Mi lenne az? Biztosan már kigondoltál valamit. - Nem én, hanem megkeresett Pápai Veres, tudod, a csíki vajda. Cigánybált akarnak rendezni még mielőtt vége lenne a farsangnak. - És? - Szerintem a szilveszteri bálon szereztél bőséges tapasztalatot. Két heted van ezt a mostanit megszervezni. - Rövid az idő, és máris belevetem magam a szervezésbe. Hol találom meg ezt a Pápai Verest? - Elutazott, de itt van Jánosi Rudi itteni ismerőse. Ő tudja, miről is van szó, és hogy ők hogyan is képzelik a bált. Elek nem késlekedet és sürgősen felkereste a f Tószeg negyedben levő házat. Kívülről igénytelen, de kényelmesen berendezett lakásba jutott. Egy zenész lakásába. - Éva! – kiáltott a háziasszony a kályha mellől, ahol szorgoskodott – Vendég jött! Jó nagy konyha volt, ahova Elek belépett, étkező helyiségként is szolgált, a fal mellett levő asztalnál kényelmesen elfért öt ember anélkül, hogy kihúznák középre. - Jó napot kívánok! – szólt a szobaajtóban megjelenő leány. Ö lehet Éva – gondolta Elek -, s nem is csalódott, mert Jánosi Évaként mutatkozott be, miután a vendéget betessékelte a szobába. - Nagytelegdi Elek vagyok a kultúr-… - Tudom, ki maga, és gondolom, apát keresi. Miután a bemutatkozás furcsára sikerült ceremóniáján túlestek, ámulva nézett szét Elek a nagyszobában. Igazi zeneszobát látott maga körül – az ajtó mellett zongora, egyik sarokban cimbalom, a másikban nagybőgő, az asztalon hegedű, tangóharmonika, a polcon klarinét. - Muzsikusok vagyunk – szólott Éva, látva a férfi elképedt tekintetét. - Az egész család? - Csak anya nem. Ő az igazi családfő, takarít, főz, rendet tart és parancsol! – nevette el magát a lány. - Éva milyen hangszeren játszik? - Igazából zongorázni szoktam, de nem vagyok a banda tagja. Csak magamnak muzsikálok. - Nem értem. - Nézze, apa a banda vezetője, cimbalmon játszik, Józsi bátyám a prímás, a többiek, a testvérek, unokatestvérek a többi hangszer mesterei. Igazán! - Elhiszem! - Mind ide járnak gyakorolni, mert messze vannak a szomszédok, de ha hallják is, ahogy Gyuri öcsém harmonikázik a ház előtt, még örvendeznek is neki. - De maga? - Velem az a helyzet, hogy apám, a cimbalmos, aki a tudását apjától tanulta, mint ahogy az is az apjától, így fel egész nem tudom meddig, szóval, apám korán megismertetett a billentyűkkel és a kottával. Hamarabb olvastam a kottát, mint a betűket. Játsszak valamit? - Kérem. Hosszú újai végig futottak a billentyűkön, és sohasem hallott, mégis ismerősnek tűnő dallamok árasztották el a szobát. Elek lenyűgöződve hallgatta. - Mi volt ez? – kérdezte miután Éva váratlanul lecsukta a zongora fedelét. - Egyveleg a vendég tiszteletére. - Miért szakította félbe olyan hirtelen? - Nem akartam, hogy nagyon elragadjon a zene. Egy adott pillanatban úgy éreztem, elrepülök, a hangok magukkal ragadnak, elszállnak velem a semmibe! Megijedtem, s ezért hagytam abba egyszerre, és a zongora fedelét is lezártam, nehogy kiszabaduljanak! - Csodálatos! – ámuldozott Elek. - Maga is szokta így érezni? - Ó, hát már megismerkedtek? – lépett be a szobába Jánosi Rudi, félbe szakítva ezzel a beszélgetést. - Elnézést az alkalmatlankodásért… - Semmi, semmi! Tudtam, hogy felkeres, Pápai Veres már jelezte. - Nagyon szépen zongorázik a lánya! – szakította félbe a hivatalos megbeszélést avendég, annyira a hallott zene és vallomás hatása alatt volt még. - Ő a mi házi zeneszerzőnk és korrepetitorunk. Minden új dalt, amit valamelyikünk megismer, vagy hazahoz, azt ő lekottázza, betanítja, hangszereli. A nyilvánosság elé azonban soha sem lép. Zavarja a közönség, csak itthon muzsikál saját magának, vagy nekünk, esetleg néhány szerencsés vendégnek. - Ezek szerint én a szerencsések közzé tartozom. - Szerencsés ember mindenképpen. A bál szervezését illetően is. A zenétől a büféig mindenről gondoskodunk. Nincs miért aggódnia! - Pedig a rend és biztonság gondot okoz. Nem lenne jó, ha a mulatság verekedésbe torkollana, mint 5 évvel ezelőtt. Ezért is tiltották évekig a cigánybál rendezését. - Hmm. Ez valóban gond! - Hallottam hírét néhány erőszakos, garázda fiatalnak. Ha megrészegednek, biztos bajt okoznak. - Ez gond, de ha összedugjuk a fejünket, csak kisütünk valamit. - Miért nem őket kéritek fel a rendfenntartásra? – szólalt meg váratlanul Éva, akinek a jelenlétéről meg is feledkeztek. - Micsoda ötlet! – kiáltott fel Elek. - Nekem is tetszik – értett egyet a felvetéssel Rudi. - Hol találjuk meg őket? - Estére idehívatom a fiúkat. Legyen itt úgy kilenc körül. Majd kicsit muzsikálunk, s közben megbeszélünk mindent, amit kell. A megbeszélések egymást követték a következő napokban, mindig akadt valami újabb tisztázni való, de a zene iránti vonzalom is hozzájárult az ismétlődő találkozásokhoz. Nem is volt ezért semmi baj, csak éppen Ibolyának tűnt különösnek ez a sok megbeszélés. - Mit tudtok annyit tárgyalmi? - Megbeszéljük a díszítést, büfét, meghívottak névsorát, a műsort. Ez utóbbi az igazi gond. Bemutatnak néhány vidám jelenetet, ezeknek minden szavát ellenőrizni kell. Ugyanígy minden zeneszámot is meg kell vizsgálni, nincsen- e bennük valamilyen tiltott, vagy finomabban szólva nem ajánlott dallam. Ezt nagyon szigorúan veszik. - Ezt mind értem, de nincs ott esetleg egy csínos barna lány is, aki vonzóbbá teszi a ti megbeszéléseiteket? - Hát, ami azt illeti, van! Jánosi Rudi leánya, Éva a neve. - Tudtam! Tudtam! - Mit tudtál? - Hogy miért jársz olyan lelkesen oda Rudi házához. - Nem sok köze van ahhoz, ennek a különös lánynak, aki muzsikus is meg nem is. Gyönyörűen zongorázik, de soha fel nem lép közönség előtt. Nem akar, vagy nem engedik, vagy mind a kettő. - Nem értem… - Mindannyian kicsit furcsák, de Éva még náluk is különösebb. Otthon van bármilyen zenei témában, ő kottázza le az új dalokat, amit a többiek valahonnan hazahoznak. Nem csak rögzíti a dallamokat, hanem ki is dolgozza a zenekar számára. Minden hangszerre külön-külön. Kottából akármit eljátszik, segít a többieknek betanulni az új dalt. - De? - Egyetlen darabot sem képes végig játszani. Bármelyikbe is belefog, rövid idő múlva elkezdi variálni, eltérve teljesen az eredetitől, mégis harmónia hatja át a játékát, de egyre szenvedélyesebben, vadabbul játszik, míg egyszerre hirtelen abbahagyja. A hangoktól valami feltámad benne, felajzódik, hogy aztán túlzásba, a végtelenbe hajszolja. Mondják, hogy egyszer annyira belelovalta magát, hogy elájult. Ettől nagyon megijedt, de megijedt az édesapja is. - Mit mondott az orvos? - Nem vitték orvoshoz, mert restellik a dolgot. Ez a család gondja, nem tartozik másra, se doktorra, se senkire – mondják. - De hát, biztosan valamilyen súlyos betegsége lehet, amit meg kell gyógyítani! - Vagy nem!* Bár szólhatnék az orvosunknak, de milyen jogon avatkozzam bele egy család életébe? - Ez igaz, mesélj még róla! - Megnyerő jelenség, de a zenén kívül nincs számára semmi más a világon. A házimunkát elkerüli, nem segít édesanyjának, nem kézimunkázik, sem más ilyen leányszokásnak nem hódol, csak a kottákat nézegeti, dúdolgat, néha odaül a zongorához, de néhány akkord után abbahagyja. A többieket ellenben segíti az új dalok, zeneszámok betanulásánál, figyel minden hangra, ütemre és soha nem téved. „Állj, állj – kiáltja, ha valami hibázik -, nézd csak meg jobban a kottát!” Pedig előtte nincs kotta, mégis kiszúrja hibát, s a megszólított bocsánatfélét motyog, és újra játssza az elrontott részt. - Honnan tud mindent ennyire? - Ezt kérdeztem én is, és azt válaszolta, hogy látja. Azt már nem mertem megkérdezni, mit lát, mert így is zúgott már a fejem a sok számomra érthetetlen dologtól. Kívülről tudja az összes valaha megismert dallamot, bármit első látásra hibátlanul lejátszik a kottából, de önállóan nem képes végig játszani egyetlen - legyen bár akármilyen rövid – zenedarabot sem. (Ugorjunk előre az időben: néhány év múlva Éva mégis orvosok kezébe került. Egyre súlyosodó látásromlása miatt vizsgálták és kiderült, hogy agydaganata van…) *"Sosztakovics agyában volt egy háborús repeszdarab, ha oldalra hajtotta a fejét, zenét hallott” – írja Dr. Dajue Wang. | |
| Kategória: Irodalom | Hozzáadta:: Szabolcs (2015-03-13) | |
| Megtekintések száma: 617 |
| Összes hozzászólás: 0 | |