Egy igaz barát
A számtan vizsgán történt talán, de lehet az orosz nyelvvizsgán, vagy a románon. Nem is ez a lényeg, hanem az, ami történt. Ami később történt – utána. Akarom mondani, a vizsga után. A tanár úgy ültetett a padokba, hogy minden diák mellett legyen egy üres hely, ne tudjunk egymástól lesni. Persze azért mégis lestünk. Milyen diák az, aki nem próbál bele lesni a másik dolgozatába! A hosszú, nyolc személyes pad közepére ültettek, tőlem balra Ödön és jobbra Kari ült. Megkaptuk a kérdéseket, s neki gyürkőztünk a munkának. - Megy? – kérdezte súgva Kari. Igent intettem folytatva a feladatot. Már a harmadik kérdésnél tartottam, mikor újra hallottam Kari halk hangját. - A másodikkal kész vagy már? Felemeltem a könyökömet és kissé arrább toltam a lapot. Csak óvatosan, nehogy feltűnjön a felvigyázó tanárnak. A következő tételnél bizony elakadtam. Semmi nem jutott eszembe a kérdésről. Tabula rasa! - Ödönkém! A négyes hogy van? Megbillentette a lapját, s ennyi elég volt, beugrott a válasz… Mindez persze megszokott dolog diákkörökben, ennyit még a tanár is elnéz. Amiért szóba hoztam ezt az egészet, az délután következett. Ödön barátom ott lakott nem messze tőlünk, a harmadik utcában. Gyakran töltöttük náluk, a nagy udvarukon az időnket. Volt hinta, pingpongasztal, fák, padok. Négy-öt gyerek mindig ott játszottunk délutánonként. Legtöbbünk osztálytárs, kivéve talán egy-két szomszéd srácot. A vizsga délutánján is átmentem hozzájuk. Ödön édesanyja kedvesen, sőt túl kedvesen fogadott. - Gyere csak kicsit közelebb Lőrinc! Vegyél a süteményből, Ödönkének sütöttem a sikeres vizsgáért! - Köszönöm – vettem ki egyet a tálból. - Hogy ment a vizsga? - Ment, menegetett… - Hallom, ha Ödönke nem segít, megbuksz! - Hogy? De hát, én… - dadogtam megdöbbenve, aztán nem szóltam többet csak kifordultam az ajtón. Lám, lám milyen egy igaz barát!!! | |
Kategória: Irodalom | Hozzáadta:: Szabolcs (2014-08-28) | |
Megtekintések száma: 505 |
Összes hozzászólás: 0 | |