Ha eljön ...az IDŐ
| Mottó: „Sokszor gondoltam arra – mivel már kétszer közel álltam hozzá-, mi lenne az utolsó kívánságom, amikor kiderül, hogy halálos beteg vagyok. Ez az írás ezért született.” Ha eljön… az IDŐ Mottó: Gondoltál már arra, hogy mi lenne az utolsó kívánságod ??? Egy nap telt el azóta, hogy orvosától megtudta a rossz hírt. Rákos betegségének előrehaladott állapota miatt már csak két hónapja volt hátra az életéből. Az első reakciója teljesen átlagos volt – Miért pont én? , - Miért pont most? ,de szinte azonnal rájött, hogy mennyire nevetségesek a kérdései, amiket feltett magának. Hiszen ezekre nincs válasz, illetve soha nem tudna mondani olyan időpontot, amely megfelelne számára, hogy befejezze földi létét. Alapvetően vidám, optimista ember volt, amit második gondolata hűen tükrözött: - Milyen szerencsés vagyok, hogy két harmincegy napos hónap jön ! Próbálta az egészet – ha nem is jókedvűen – nem elkeseredetten felfogni, ám el kellett telni egy napnak, hogy visszaálljon egy viszonylag normális gondolkodásra. Szeretteinek nem akarta még a tudomására hozni a megváltozhatatlant, inkább elkezdett osztani-szorozni, mivel szervezőkészsége egyike volt legjobb tulajdonságainak. Két hónap, az hatvankét nap, ez egyenlő ezernégyszáznyolcvannyolc órával, vagy nyolcvankilencezerkettőszáznyolcvan perccel. Másodpercekre már nem akarta az idejét tovább bontani, mivel azok elszaladtak, ahogy kimondta őket. Az összes megmaradó időből levont egy betartható alvási időt, egy átlagidőt a személyes szükségletekre, kínosan ügyelve arra, hogy a kötelező időszükségletet a minimálisra csökkentse. Ezek után elővett egy füzetet, és elkezdte tervezni hátralévő idejének legoptimálisabb kitöltését. Nem volt egyszerű feladat. A gondolatok, ötletek, illetve ezek prioritása, iszonyú gyorsasággal kezdtek el száguldozni agyában. Korábban senkitől nem tudta elfogadni a „ nem volt rá időm „ kifogást, ha valamit nem csináltak meg. Mindig azt mondta , hogy az idő az egy adott egzakt mennyiség, és ha valaki valamit nem csinált meg időre, akkor az csak azt jelentette, hogy a fontossági sorrendet, a prioritást másképp határozta meg az illető. Most szinte gúnyosan visszaköszönt a szentenciája. Először azt vette számba, hogy hova utazna el még a világba, ahol még nem volt. Felmerült Amerika, a Seychelle szigetek, de még nem látta a piramisokat, a Siratófalat, szeretett volna elmenni Indiába és Kínába is, de itthon is volt megannyi szép hely, amit szívesen megnézett volna. Hamar rájött, hogy anyagi helyzete - még ha el is adja a később már szükségtelen értékeit - nem engedi meg ezeket az utazásokat, de legalább is igen csak szűkíteni kell a kört. Számba vette azokat az embereket, akik élete során olyan rosszat tettek vele szemben, hogy akkoriban azt mondta „meg tudná ölni őket”. Kéjes érzés fogta el, hogy most már megtehetné, hiszen úgy sem tudnának vele mit tenni, de azok legalább megkapnák büntetésüket. De nem akart Istent játszani. Elkezdte összeírni azokat a helyeket, amelyek számára emlékezetesek voltak élete során. Felkereste volna régi utcájukat, ahol barátaival gyerekkorában az árokparton nézték a felhőket, hogy vajon mire hasonlít a formájuk. Az utcát azonban csatornázták, árok már nem volt, odalett az illúzió. Ugyanígy kivágták a régi fát, ahol régen lombsátort építettek, hogy a lányokkal igen kezdetleges, de emlékezetes pettinget játszhassanak. Szeretett volna lefeküdni a sportpálya gyönyörű gyepszőnyegére, ahol focista korában szinte kellemes volt elesni, de már beépítették, benzinkút és áruház épült a helyén. A régi bányatavat már körbekerítették, körbeépítették, s csak egy „ FÜRÖDNI TILOS !!! „ tábla maradt, ami a kerítésen lógva figyelmeztette, hogy ne álmodozzon. Eszébe jutott, hogy felkeresi az összes lányt, nőt, akivel kapcsolata volt. Egyrészt hogy elköszönjön tőlük, másrészt szerette volna feleleveníteni a régi szép időket, s érdekelte, hogyan maradt-marad meg az emlékezetükben. Hamar belátta, hogy ez elég lehetetlen vállalkozás. Egyrészt, mert élete során igen-igen sokan voltak, másrészt, már nem emlékezett mindenkinek a nevére, s nem utolsó sorban úgy ítélte meg, hogy mire megtalálná, és felkeresné őket, rámenne az egész hátralévő két hónapja. Ugyanilyen szempontok alapján elvetette azt az ötletét is, hogy aki közel áll hozzá, vagy csak a telefonjában benne van a neve, attól személyesen elbúcsúzik. Nagyon sok ismerőse volt, ezért ez is halva született ötletnek bizonyult. A korának megfelelően már eltiltották egy csomó élvezetes dologtól, ételektől, italoktól. Most felragyogott a szeme, hogy még hányszor jóllakhat a tiltott gyümölcsökből. Önvád ébresztette fel álmodozásából. Idáig csak sajátmagával foglalkozott, hogy a maga számára minél élvezetesebbé tegye a hátralévő időt, nem gondolt a családjára, akiknek az ő elvesztése iszonyú fájdalmat fog okozni. Elsírta magát. Látta gyermekei tanácstalanságát, hogy nem tudnak kihez fordulni a gondjaikkal, látta párját, ahogy jön haza, és sírva leül az üres lakásban. Akinek már nem lesz nevettetője, társa, szerelme. Maga előtt látta hogy nagylányának nincs kihez bújnia egy kis vigasztalásra. Rájött, vagy legalább is úgy érezte, hogy számukra nagyobb fájdalom lesz az ő hiánya, mint neki az elmúlás. Elkeseredett. Kiment a temetőbe a szülei sírjához, újra beszélgetni velük, ami ugyan mindig egyoldalú volt. Most már azonban arra készítette fel őket, hogy hamarosan találkoznak. Szerette volna, ha családja nem nézi végig az ő leépülését, csonttá soványodását, fájdalmát, tehetetlenségét és saját tehetetlenségüket. Azt akarta, hogy úgy emlékezzenek rá, ahogy egészségesen köztük volt. Rájött, hogy az elmaradt utazásokat, beszélgetéseket már nem tudja pótolni, mert egy másik élet is kevés lenne mindehhez, nem hogy hatvankét nap. Befeküdt a fürdőkádba, becsukta szemét és gondolatban végigjárta az életét újra. Elégedetten mosolyodott el, s ez a mosoly végleg ott maradt az arcán, amikor a biztosra menve, hosszirányban vágta fel csuklóján az ütőerét. Milyen szép volt az élet!! Szigetszentmiklós,2008.november 17. | |
| Kategória: Irodalom | Hozzáadta:: cassy (2012-06-15) | |
| Megtekintések száma: 547 | Hozzászólások: 2 |
| Összes hozzászólás: 1 | |
|
| |
