Szombat
2017-09-23
04:47:52
...
Statisztika

Truffa portál

Cikkek

Főoldal » Cikkek » Cikkek » Irodalom

Kései szerelem
Mottó:

„Egy idősödő férfi, és egy fiatal lány megrázó története, egy kis személyes érintettséggel.”

Kései szerelem

A férfi túl volt már a hatvanon, de jól tartotta magát. Köszönhetően egyrészt sportolói múltjának, másrészt természetéből adódó egészséges hiúságának, ami miatt kínosan ügyelt kinézetére.
Csodák persze nincsenek, s a férfit is utolérte, a stresszben telt, évtizedek okozta népbetegség, a vérnyomásprobléma. Különösebb fontosságot nem tulajdonított neki, gyógyszerekkel beállították, megszokta, hogy már ezzel kell együtt élnie. Mozgása bár lelassult egy kissé,- hiszen mint minden korabeli egy kis túlsúllyal küszködött - de nap, mint nap megelégedve vette tudomásul, hogy a nők többsége még mindig elégedetten, harcra készen szemléli a szálfa termetű, őszes halántékú, formás fenekű amorózót, kacér szemkontaktusokat létesítve vele.
A férfi alapvetően Vadász volt. Genetikailag kódolták bele, mint a Földön minden férfiba ( csak ahogy szokta mondani : a többiek elkorcsosultak ) a gyengébb nem becserkészését, elejtését.
Vadászati szokásai, - így hatvanon túl - már megváltoztak. Nagyvadra, rőtvadra már nem vadászott, mert sajnálta rá a lassan elfogyó idejét, ami az életéből még hátra volt, de kedve sem volt a színjátszásra, a maga megkedveltetésére, felesleges körök futására, hiszen ő már nem igen akart új életet kezdeni, amit pedig az ilyen nagyvadak mindig elvárták tőle.
Apróvadra specializálta magát, ami azt jelentette, hogy kielégítette az egyestés, egydélutános kapcsolat - ha mindkét fél ezt akarta - , de sosem volt ellene egy gyors orális aktusnak sem.
Jól érezte magát a bőrében, habár társaságban sokszor sütötte el azt a poént a jelenlévők nagy röhögésének kíséretében, hogy szeretne még egyszer szerelmes lenni az életében, de még nem döntötte el, hogy fiúba vagy lányba.
Magányos óráiban azért bevallotta magának, hogy tényleg szeretne szerelmes lenni, de hogy miért, annak pontos magyarázatát csak később tudta meg.
Amúgy párkapcsolatban élt, ami a hosszú évek alatt szeretetté, gondoskodássá alakult, de a nemi vágy otthon már nem kelt fel olyan gyorsan, mint régen. Megszokták egymást, hiszen hosszú közös életük alatt rájöttek, hogy szükségük van egymásra, jobbat már úgysem találnak, s különben is mindegyiküknek kell valaki, akire betegségükben, öregkorukban támaszkodhatnak. Ha ki nem is mondták, de mindketten tudták, hogy így gondolják. Ezzel a megbékéléssel együtt járt egy nagyfokú tolerancia a másik féllel szemben, egyben elismerve annak szabadságra való vágyát . A nő a kisebb kimaradásokat nem egy „ kapuzárási pánik „ jeleinek gondolta, hiszen jól ismerte a férfit, aki világéletében „ nagy franc” volt. Ő is ennek tudatában szeretett bele, de ennek már húsz éve, s még emlékezett rá, hogy talán éppen a férfi bohémsága volt az egyik vonzerő annak idején.
A Vadász a jóval fiatalabb nőket szerette becserkészni. Egyrészt ilyenkor borzasztó büszke volt magára, hogy még ilyeneket is meg tud szerezni, másrészt ez mindig nagyobb kihívást jelentett neki. A maga korabeliekből csak „ ujjgyakorlat „ volt meghódítani valakit, de a harmincasok, negyvenesek sem okoztak problémát, mert pontosan tudta mit is akarnak hallani ezek a nők.
De volt egy teóriája, amit mindig szívesen idézett társaságban, s ez alaptételként rögződött belé. Meggyőződése volt, hogy ha nála jóval fiatalabbal létesít kapcsolatot, - akár hosszabb ideig tartót is -, akkor a fiataltól átveszi, elszívja annak energiáját, vagyis egy részét, s így ő állandóan fiatalodik.
Volt igazság ebben, hiszen bárki láthat a környezetében nagy korkülönbséges házasságokat, melyben a fiatalabb egy kicsit hamarabb öregszik, míg az idősebb szemmel láthatóan fiatalodik. Magyarul, összeérnek a felek.
A lánnyal való találkozás véletlenszerű volt, habár valószínű, hogy nincsenek véletlenek.
Egy Pláza mélygarázsából haladt kifelé a férfi kocsijával, a lány mögötte rátapadva, szem elől nem tévesztve, bízva abban, hogy a férfi majd kivezeti ebből a labirintusból.
Tudnivaló, hogy ezek a parkolók a legveszélyesebbek a közlekedés szempontjából, és nem csak abból. Először is elég nehéz megtalálni az autódat, ha nem jegyezted meg, hogy melyik szinten, hányas boxban parkoltál. De ha a kocsidat meg is találtad, ezek után még a kijáratot is meg kell találnod. Közben figyelni kell a jobbkéz szabályt, a táblákat, a hirtelen ki-be tolató autósokat, s mindezt olyan megvilágításban, ami a rendőrségi közleményben „rossz látási viszonyoknak„ felel meg, és még nem is túloztam.
A lány pontosan ezt a stresszt élte át, ezért tapadt a férfi autójára. A férfi körültekintő volt, minden baromságra számítva, ami meg is történt. Az egyik jobbkéznél egy száguldó kocsi nem adta meg az elsőbbséget neki, a férfit hirtelen fékezésre késztette.
Eddig még nem is volt baj, de a lány képtelen volt követni a férfi gyors reakcióját, és kocsijával belebólintott a férfi autójának vonóhorgába.
Mindketten kiszálltak az autójukból, a lány remegett, a férfi magabiztos volt, különösen azért, mert az ő kocsija csak egy egész kicsit sérült meg, míg a lány autójának szinte a teljes homlokrészét összetörte a férfi autójának vonóhorga.
Érdekes módon a férfiben először nem a vadászösztön szólalt meg, hanem szerette volna megnyugtatni, védelmébe venni ezt a kis riadt madárkát, s miután újra leparkoltak, meghívta a lányt egy italra, amíg egy kicsit megnyugszik, s ami alatt megbeszélik a baleset körülményeit.
Az emeleten lévő presszó egy eldugottabb részén ültek le, hogy a vásárlók zaja minél kevésbé zavarja őket a beszélgetésben. A lány meglepve tapasztalta, hogy a férfi először az ő feneke alá tolja be a széket, majd csak utána ül le. Jól esett neki. Hogy miért, az nem is foglalkoztatta.
A baleset kitárgyalásával hamar végeztek, még a forró kávé sem tudott kihűlni. A férfi szinte automatikusan használni kezdte hódítási technikáit, mivel első pillantásra tetszett neki a lány.
Beszéltette, majd hitetlenkedve újra rákérdezett egy-egy történésre, apró elismerő csettintgetéssel biztatta a lányt a további vallomásra. Közben figyelt. Nagyon gyorsan levette, hogy a lánynak mik a kedvenc témái, miről beszél szívesen, stb.
A lány nem tudta, hogy már fonják köré a hálót.
A férfi rutinosan visszakérdezett egy - egy témára, majd a lánnyal történt egyik esetre hivatkozva egy hasonlót mesélt el, kihangsúlyozva a saját ismerősének tehetetlenségét, szemben a lány talpraesettségével. Apró, finom bókokat tett a lány ruhájára, mosolyára, ami szerinte már a megnyugvás jele volt.
Az első óra végén javasolta a lánynak a tegeződést, melyet az örömmel fogadott. Kérte, hogy tekintsen rá úgy, mintha már tíz éve ismernék egymást, meg fogja látni beszélgetésük sokkal élvezetesebb lesz.
A férfi nem rohant, még nem tudta mit is akar, de rutinból azért lecsekkolta a lány reakcióját, amikor szándékosan, magyarázat közben egy „tudod?„kérdésnél megérintette az asztalon tartott kezét. Ő lepődött meg jobban, de lehet hogy csak képzelgés volt, mintha a lány vissza akart volna fogni egy pillanatra.
A lány hosszas kitárulkozása után a férfit kérte, meséljen magáról.
Régebben ez volt az a pont, amikor a férfinak megszólalt a vészcsengője, s csak általános, be nem azonosítható dolgokat mondott magáról. Most mintha egy fantasztikus filmben lett volna, akibe belebújtak a marslakók, vagy egy hasbeszélő lett volna mellette, elkezdett a lánynak kitárulkozni. Persze viccesre vette a figurát, s igyekezett a maga szebbik oldalát mutatni a lánynak, de mintha meg lett volna zavarodva, felrúgott minden óvatossági szabályt és őszintén kezdett beszélni magáról.
A lány ámulattal hallgatta őt, bele-bele kérdezett, mint amikor a férfi a hódítási műveleteket végezte. A lány részéről azonban ez természetes kíváncsiság, és nem vadásztrükk volt, ezek a kérdések spontán jöttek, de ha nem is így történt volna, a férfi akkor sem vette volna észre.
Megbabonázták.
Nem vették észre, hogy már ötödik órája beszélgetnek. A férfi kapott először az órájához, kissé ijedten, de annál nagyobb zavarban, és bocsánatkérően mondta, hogy neki sajnos már régen el kellett volna mennie. Udvariasan elkérte a lány telefonszámát, megkérdezve, hogy alkalomadtán felhívhatja-e, amire a lány - alig láthatóan elpirulva - igennel válaszolt. Kölcsönösen megköszönték egymásnak a kellemes beszélgetést, majd kocsijukba ülve elváltak egymástól.
A férfi óvatos volt, szokás szerint nem adta meg a saját telefonszámát, most mégis úgy érezte jobb lett volna tudni melyikük is telefonálna először egy újabb találkozót kezdeményezve. Persze ez csak egy futó gondolat volt, sokkal nagyobb biztonságban érezte magát így, hogy kizárta a lebukás egy veszélyforrását.
Két napig bírta. Izgatottan várta, hogy a vonal másik végén felcsendüljön a kis riadt madárka csilingelő hangja, mely oly kedves az ő fülének. A lány is nagyon várta a hívást, elárulta ezt kis lihegése, ahogy szaladhatott a telefonhoz, s a maga odaadásával felérő igenlései az újabb találkozás kezdeményezésére. A férfi ezt talán észre sem vette, annyira el volt foglalva az örömhírrel, hogy a lány hajlandó vele találkozni. Úgy készült erre a találkozóra, mint talán egyszer régen egész fiatal korában. Frissen fürdött, holott esze ágában sem volt ráhajtani a lányra egy gyors numera reményében. Ez a lány nem olyan volt. Ettől függetlenül demonstrálni szerette volna tisztaságszeretetét, parfümjének illatával pedig „ elkábítani„ a lányt.

A lány húsz éves volt, albérletben lakott két főiskolás társával. Egy viszonylag jómódú vidéki család egykéjeként, volt már egy ötéves autója, melyet igen nagy becsben tartott. Szülei korábban elváltak, ő évek óta a mamájával élt, aki nagyon féltve engedte el Pestre tanulni.
A vendéglátó-ipari főiskolára járt szálloda szakra, igazgatónak készült valamelyik külföldi szállodába. Több nyelvet beszélt már, szülei külképviseleti munkáinak, nyelvérzékének, valamint hatalmas szorgalmának eredményeként. Ez a tulajdonsága nagyon imponált a férfinek, mivel ő is szerette a nyelveket, s szinte bejárta már az egész Földet, nagy hasznát véve eme szeretetének, és nyelvtudásának.

A férfi a város egy pontján vette fel a lányt, mivel annak kocsija javításra volt már leadva egy szerelőnél. A férfi átkozta magát, hogy miért nem ajánlotta fel segítségét korábban a javításra, hiszen a mai találkozót pont ezzel akarta kezdeni, hogy egy kicsit belopja magát a lány szívébe. Most egy csöndes külvárosi vendéglőbe mentek, ahol a lányt újabb meglepetés érte. A férfi nem őt engedte előre belépéskor, hanem maga ment be, megfogva a kinyitott ajtót, s csak utána engedte be a lányt. Később a férfi látva a lány meglepődését elmondta, hogy ez egy udvariassági etikett, s azért kell a férfinak előremennie egy szórakozóhelyen, hogy a bejárat felé repülő söröskorsók előbb őt találják el, s csak utána a lányt. Ezen jót nevettek.
Vacsora közben sem hagyták abba a beszélgetést, szinte egymás szavába vágtak, de nem udvariatlanságból, hanem mert mindketten érezték, hogy mennyi mondanivalójuk van egymásnak.
A férfinek jólesett, hogy a lány szinte leste minden szavát, csüngött ajkán, a lánynak pedig a férfi kedvessége, okossága, tájékozottsága imponált.
Elsőre szellemileg habarodtak egymásba, amit szinte észre sem vettek. Egyszerűen élvezték egymás társaságát. Kiderült, bármennyire meglepő volt a férfinak, mindketten nagy Beatles rajongók voltak. A férfi korábban zenész volt, az indíttatás onnan jött, míg a lányt az apja szerettette meg ezzel a zenével külföldön töltött éveik során. A következő találkozójuk apropóját is ez adta, a férfi meghívta az éppen itt tartózkodó Tremeloes együttes koncertjére a Kisstadionba.
Mindketten nagyon várták az újabb találkozást. Két gyöngéd puszival üdvözölték egymást, majd áhítattal hallgatták többezredmagukkal a dallamos zenét. A küzdőtéren sokan táncoltak, s egy idő után ők is lementek és beálltak közéjük. A férfi régi rock and rollos volt, s először egy ilyen számra kérte fel a lányt, aki szintén nem volt elveszett ebben a táncban. Piszkosul jól érezték magukat. Utolsó számként felcsendült a híres „ Silence is golden „- Hallgatni arany – című szerelmes szám, s ők ezt megfogadva csöndben egymáshoz simulva táncoltak.
A férfi beleremegett a lány testének érintésébe. Nem is emlékezett, hogy valaha történt-e ilyen vele, de nagyon jó érzés volt. Szinte egybeforrva egyre szorosabban táncoltak, a férfi érezte a lány szívdobbanását testén. Hirtelen a lány - tartva a szoros testi kapcsolatot - felemelte fejét, s belenézve a férfi szemébe csókra kínálta fel száját.
A férfit meglepte, hiszen ő egyelőre csak védeni, szeretgetni, tanítgatni akarta a lányt, de aztán rájött, hogy valahol a tudat alatt ő is szeretné megcsókolni a lányt.
Már rég vége volt a számnak, de ők nem tudták abbahagyni a csókolózást. Csak álltak az arénában, az emberek elindultak haza a koncertről, megértő mosollyal kerülve ki őket, ügyet sem vetve a látható korkülönbségre. Már kéz a kézben sétáltak a kocsihoz, majd beülés után újra egy szenvedélyes csókban forrtak össze. Nem akartak betelni egymással. A férfi csókolgatta a lány fülét, haját, testének ruha engedte szabad felületeit, majd a lány ujjait egyenként, amit az apró sikkantásokkal, kuncogásokkal, majd sóhajtásokkal kísért.
A férfi bűntudatot érzett, ami azelőtt soha meg nem fordult a fejében.
Van-e jogom ehhez a fiatal teremtéshez?, szabad - e fájdalmat okoznom neki ? , tudom, hogy számára jó vége nem lehet, tolultak fel a kérdések az agya egyik felébe, míg a másikba a felmentések: ő akarja, nekem is lehet még egy kis örömöm az életben, értelmes lány, tudja, hogy nincs perspektíva stb.
Hirtelen támadt józansága búcsúra késztette a férfit. Át akarta gondolni az egészet még egyszer.
A férfi egyik úgynevezett csajozós szövege az volt, hogy kategorizálta a nőket a becserkészendő lány megnyerésére :
- Tudod, van az a típus, akire csak szexuálisan gerjed az ember. Első ránézésre az ugrik be, hogy hú de megb…nám, csak kizárólag az élvezet kedvéért. A második kategória azok, akiket csak úgy szeretgetnék, babusgatnék, mindenféle erotikus gondolatok nélkül. A harmadik, ami igen ritka, azok, akik egyesítik az első két kategória tulajdonságait. Te egyike vagy ezeknek a kivételes nőknek.
A siker majdnem minden esetben bejött. A férfi meg volt győződve, hiszen még nem találkozott ilyennel, hogy ez a kategória nem létezik.
Tévedett, ez a lány ilyen volt. Először csak szeretgetni, simogatni, becézgetni gondolta, de rájött, hogy a lánynak hihetetlen erotikus kisugárzása is van, ami bizony az előzőeken kívül más gondolatokat is felébresztett a férfiban. Meglepve konstatálta, hogy „ vadász „ létére a lány esetében az erotika másodlagos.
Most már csak a következő reggelig bírta ki hívás nélkül. Addig is ezerszer elképzelt kedves, meghitt, boldog képeket a lánnyal, behunyt szemei alatt mosolyogva, paplanját a két lába közé szorítva esett bele a legszebb álomba.
Most jött rá, hogy meg sem kérdezte a lányt van-e valakije. A gyomra görcsbe rándult, amikor arra gondolt, hogy igen. Hessegette magától a fájdalmas gondolatokat, próbált az újra találkozásra koncentrálni, de az első kérdése a lányhoz csak ez volt. A lány ártatlanul, az igazmondás megfellebbezhetetlenségével mondta ki a férfi által várt varázsszót: NINCS.
Féltékeny volt, erre azért hamar rájött. Nem szégyellte a lány előtt sem - beszéltek róla -, csak önmagán csodálkozott. Úgy emlékezett soha nem volt ilyen érzése, legfeljebb hiúságból érzett valami hasonlót, de annak mindig volt alapja, és inkább olyan - ezt nem érdemlem meg - szimptóma volt.
Villámcsapásként érte a felismerés. Szerelmes volt.
A következő felismerés fájdalmasabb volt. Rájött, hogy eddigi életében soha nem volt szerelmes. Ez a kapcsolat egyúttal soha nem tapasztalt érzéseket indított el benne.
Már csak a lányról álmodott éjszakánként, alig várta, hogy találkozzanak, azt sem tudta hol csókolja, ha találkoztak, úgy gondolta meg tudná ölni azt, aki megpróbálná elvenni tőle.
Megölelte volna az egész világot örömében, mindent megadott volna a kedvesnek. A fellegekben járt.
A következő találkozójukon ismét egy presszó eldugott sarkába ültek be, a férfi szerint halaszthatatlan fontossággal kell beszélniük bizonyos dolgokról. De a lány hiába kérdezte mi az a halaszthatatlan dolog, amiről beszélni akart, ő csak fogta a lány mindkét kezét, keresztül nyúlva a kis presszóasztalon, áhítattal nézve a lány szemébe, s egy hang nem jött ki a torkán a boldogságtól.
Aztán, mint egy varázsütésre, egymás szavába vágva vallották be a másik iránt érzett szerelmet, az elvesztés gondolata miatt megannyi jellel bizonygatva igazmondásukat, miközben a presszóban ülök megrökönyödésére, egész idő alatt csókolgatták egymást ahol érték. De ezt ők már nem érzékelték, a világ megállt, transzba kerültek, s ebből csak a lány határozott kijelentése zökkentette ki őket:
Szeretnék veled szeretkezni, mondta.
A férfi meghökkent, nem számított erre. Még nem, de visszaút már nem volt.

A férfi futó kapcsolatait egy barátja Pest környéki lovas fogadójában szokta „ megkoronázni „. Mindig fenn volt tartva neki egy hatalmas franciaággyal ellátott, erkélyes, erdőre néző szoba, s mivel a család is ott lakott,- egy általa régen tett nagy szívesség viszonzásaképpen - azt sem tudták hogyan kedveskedjenek neki, amikor megjelent valakivel.

Most is ez történt. Ebédeltek először, - ami fenséges volt -, mert a férfi azt akarta, hogy még bensőségesebb legyen az „ első„ , nehogy azt gondolja a lány, hogy csak „ azért „ jönnek, nem akart ajtóstól rontani a házba.
Ebéd után egy kicsit sétáltak a lovak között, a házigazda legnagyobb csodálkozására, pláne amikor látta, hogy nőcsábász barátja séta közben néha felkapja a lányt, többször megpörgeti a levegőben, nevetve, sikongatva. Próbálta azt hinni, hogy ez csak egy új előjáték a barátja részéről, de hamar beugrott neki ez sokkal, de sokkal több. Az emeleti ablakból feleségét átkarolva nézte a „ fiatalok „ boldogságát.
A szobájukba lépve a fürdőbe ment, beállította a vizet a zuhanyozásra, majd rutinosan levetkőztette a lányt, s maga is beállt a forró víz alá. Mindig így szokta csinálni, mert tudta, hogy egy közös zuhanyozás alatt feloldódnak a gátlások, s egy frissen felhevült tiszta testtel a szeretkezés is jobban esik.
Eszébe jutott fiatalsága, amikor idősebb kollégája tanította mi a nő rabszolgává tételének titka.

- Figyelj ide! Ha egy nőt meg akarsz tartani hosszú távon magad mellett, akkor azt a nőt az első alkalommal nagyon ki kell elégítened. Ezt csak úgy tudod megtenni, ha háttérbe szorítod a te kielégülésed. Ez nagyon nehéz, mert a férfi amúgy is nagy kielégülést, megelégedettséget érez, amikor megkapja végre a hőn áhított nőt. Te csak gondolj közben a világban zajló háborúkra, az áremelésekre, a kormányülésre, s minden olyan dologra, ami nem kapcsolatos a szex-el. Második alkalommal már „ elmehetsz „ gyorsan, a nő úgyis az elsőre fog emlékezni.
A fürdést is végigcsókolózták, közben azért ismerkedve egymás testével. Kölcsönösen megmosdatták egymást, nevetgéltek, amikor a testük egy csiklandósabb részéhez ért a másik. Szégyenérzetük mindössze pár másodpercig tartott, hiszen mindketten tartották magukat a megegyezésükhöz, hogy már tíz éve ismerik egymást.
Éppen hogy csak megtörölközve a férfi a karjában vitte az ágyhoz a lányt. Eszébe jutva régi kollégája tanácsa, a lány egész testét elhalmozta csókjaival. Nyelvével lepergette a még rajtamaradt vízcseppeket, kezeivel rutinosan szánkózott a lány érzéki testének dombjain, völgyein, hol simogatva, hol gyengéden karcolva körmeivel. Egyenként végigcsókolta lábujjait , néha bevéve szájába, kicsit megharapdálva, elégedetten figyelve a lány kéjes összerándulásait. Hasra fordította, a szekrényen lévő hideg üdítőből egy keveset a szájába tett, majd részletekben a lány hátára csepegtette. Körkörösen végigmasszírozta a lány gerincét, a teste csókolását egy pillanatra sem hagyva abba, majd ráfeküdt teljes súlyával, egy pillanatra lebénítva lányt.
Minden rutinos trükkjét bevetette, csak hogy a lány jól érezze magát. Amikor az halk sikollyal jelezte, hogy már nem bírja tovább, magához ölelte, s hagyta , hogy a lány körmeit bőrébe vájja a csúcs pillanatában.
Mikor a lány lihegései normálisra lassultak, akkor tette igazán magáévá, még mindig betartva az intelmeket, melyek az aktus idejének kitolására vonatkoztak.
A lány borzasztóan jól érezte magát. Amikor szinte egyszerre robbantak fel, sokáig csak átölelve maradtak mozdulatlanul, érezve egymásban a másik testét.
A férfinak hevesen vert a szíve, csak igen nehezen nyugodott meg. Mosolyogva nézte a lány fejét, ahogy a mellére hajtotta azt, majd lassan pihegve, mindketten elszundikáltak.
A férfi hálát adott Istennek, hogy ebben a korban még egy ilyen ajándékot kapott tőle.
Aznap, mikor hazavitte a lányt, nagyon nehezen búcsúztak el egymástól. A férfi odaadta telefonszámát a lánynak, hogy ha valami nagy baj van, ő is fel tudja hívni, de fenntartva azt, hogy inkább ő fogja hívni a lányt.
Fáradtan ment haza, és orvul elaludt, mielőtt asszonya valami kéjelgésen törné a fejét.
A mellkasa egy kicsit fájt, de ezt a rég nem rendszeres nagy fizikai terhelésnek tudta be.
Alig várták a napokat, amikor találkozhattak. A barátja a panzióban örömmel látta, hogy mennyire szeretik egymást. Volt nap, amikor nem is szeretkeztek, csak lovagoltak, sétáltak az erdőben, különféle alakú korhadt gyökereket gyűjtöttek, vagy csak egyszerűen kiültek a teraszra, a lány a férfi mellére hajtotta fejét, s szavak nélkül beszélgettek.
Nagyon boldogok voltak.
Ez így ment heteken - hónapokon át, egyre sűrűbben, mert a férfi még ki akarta használni az élet adta csodát a lehető legtöbbször.
Egyik nap a lánynak haza kellet utazni a falujába, s úgy beszélték meg, hogy a férfi előre odamegy a panzióba, s ott várja meg a lányt.
A lány azonban csak nem jött, ezért a férfi felhívta. Megtudta, hogy a lány nem akarta zavarni, de nem tud hazajönni, mert nagyon beteg az anyja, s lent marad egy-két napot ápolni őt.
Nagyon sajnálja, mert egy meglepetést tartogat a férfinek, aki hiába unszolta, nem mondta el mi az. A férfi egy kicsit még örült is, hogy így alakult, mivel egy kissé fáradtnak érezte magát.
Csak úgy felöltözve lefeküdt a hatalmas ágyra, kezeit a feje alá téve, szemét behunyva, gondolatban újra átélte az elmúlt pár hónap eseményeit, és nagyon szerencsésnek gondolta magát.
Jólesően elmosolyodott.

A takarítónő így talált rá, mosollyal az arcán, de holtan.

A lány csak az ötödik napon merte felhívni a férfit, így is félve a letolástól, hogy miért nem várta meg az ő hívását. A feleség vette fel a telefont, a lány meglepetésében csak a férfi nevét mondta ki. Ekkor tudta meg, hogy az általa kimondhatatlanul imádott, szeretett ember, nincs többé.
Lassan szó nélkül letette a telefont, és megállíthatatlan, hangos zokogásba tört ki.
A temetésen sokan voltak, de a tömegben csak a panziós házaspár tudta, ki is az a csöndben sírdogáló fiatal lány a hátsó sorban.
De a titkot, a meglepetést, amit kedvesének tartogatott, de már nem tudott átadni, csak a lány tudta.
Minden józan érv ellenére úgy döntött, hogy megtartja elhunyt kedvese születendő gyermekét.

2007.június 23.
Kategória: Irodalom | Hozzáadta:: cassy (2012-05-21)
Megtekintések száma: 410 | Hozzászólások: 2
Összes hozzászólás: 2
2  
Csak félig-meddig. Élek. De kellett egy csattanó a végére.Örülök, hogy olvastál.

1  
Gyönyörű és megrázó egyszerre... ahogy írtad is az ismertetőben.
Igaz történet...?

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]