Mégse mentünk be a Súrlott Grádicsba
 Tizenketten pályázunk egy osztályos orvosi állásra. Versenyvizsgát írtak ki eldöntendő, ki a legmegfelelőbb. Kilenckor kezdtük és délre végeztünk is, de eredményt csak másnapra ígértek. - Akkor, most mehetünk a kocsmába! – jegyeztem meg. Nagyon megrökönyödve néztek rám. Senki nem akart velem tartani, s így nekem is elment a kedvem tőle. Másnap aztán megtudtuk, amit eddig is sejtettünk, hogy a prof kedvence, Okos Tóni nyerte el az állást. Ezt a hírt sem követte „kocsmázás”, pedig a Súrlott Grádics jó kis hely! Borukat Zágorból kapják egyenesen a pincészetből. Egy öreg szász ember ott a pincemester, s érti a mesterségét. Messze földön híres, ami ott a hordókban terem. Különösen a Küküllő menti királyleányka örvendett nagy népszerűségnek. Méltán! Azon nevezetes versenyvizsga óta eltelt néhány évtized. Okos Tóni előbb egyetemi adjunktus, majd előadó tanár, és utána egyetemi professzor lett. A többi tizenegynek a sorsát csak részben ismertem meg. Ketten májcirrózisban hunytak el, egy szívinfarktusban, egy agyvérzésben, hárman hetven felett is még dolgozunk, egyikünk a tengerentúl él, de Budán is van lakása (!), a többi háromról nincs hírem. És a Súrlott Grádicsba egyikünk sem ment be az eltelt évtizedek alatt, pedig most is első osztályú táj-jelegű boraik vannak – mondják. Utóhang: Zágor lakosainak száma 1910-ben: 1383, kilencven százalékuk németajkú, ebből a faluban 1992-re 31 öreg szász maradt. A borászat pedig teljesen elsikkadt. . | |
| Kategória: Irodalom | Hozzáadta:: Szabolcs (2016-11-25) | |
| Megtekintések száma: 527 | Hozzászólások: 1 |
| Összes hozzászólás: 1 | |
|
| |
