Vasárnap
2017-11-19
18:56:50
...
Statisztika
Szabolcs

Truffa portál

Cikkek

Főoldal » Cikkek » Cikkek » Irodalom

Mesél a felhő
Évike egy nagy-nagy házban élt a szüleivel. Ő még kicsi lányka volt, de már nem annyira, mint Gergő, az öccse.

-Én már nagy vagyok!- szokta mondani Évike. Anyukája jóváhagyóan bólogatott, és tovább szoptatta Gergőt.

A bajok a fürdés után kezdődtek. Évike ilyenkorra elfelejtette, hogy nagy és nem tudott egyedül maradni a szobájában. Vágyakozva gondolt arra az időre, amikor még kicsi volt és ő aludt anyukával és apukával a biztonságos kiságyban.

Lefekvéskor anyuka mesélt. Egyet, kettőt, hármat, de Évikének sohasem volt elég. Nem akart egyedül maradni... -Mesélj még egyet! Anyúú! Csak még egyet!! - kérlelte anyukáját. Anyuka mesélt, mesélt, de a végére mindig mérges lett, és otthagyta Évikét!

Egyik nyári este még egész világos volt és látszottak a szép bárányfelhők, amikor anyuka kiment. Évike persze sírt, hüppögött és sajnálta magát, hogy egyedül hagyták...

- Jó lenne, ha meghalnék! - gondolta. Akkor legalább az angyalkák közé kerülnék és anyuka sírhatna!

Felnézett az égre, ahol az angyalkákákat sejtette. Gyönyörű bárányfelhők úsztak el a padlásszoba ablaka fölött. Évike megtörölte a szemét, és csodálta őket!

_ De jó lenne egyet megsímogatni! Biztosan olyan puha, mint a kiscica szőre! - gondolta. Ekkor csoda történt! Egy gyönyörű bodros felhő leereszkedett az ablak fölé és rámosolygott Évikére...
Kategória: Irodalom | Hozzáadta:: vadmacska (2012-05-31)
Megtekintések száma: 147 | Hozzászólások: 4
Összes hozzászólás: 3
3  
Szeretném én is megismerni amit a felhő mesélt!

2  
Sose lesz vége!:D

1  
Szegény Évike! Bizony nehéz megélni egy kistestvér születését. No de tán csak jó vége lesz! smile

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]