Szombat
2017-09-23
04:44:38
...
Statisztika

Truffa portál

Cikkek

Főoldal » Cikkek » Cikkek » Irodalom

Tegnap jártam zabaratni


Borbála szemére sokáig nem jött álom, mindegyre a hallottakon gondolkozott, s a saját életén. Nem sok öröm jutott neki osztályrészül eddigelé, ezután pedig még annyi sem. Egyedül maradt férfi segítség nélkül a gazdasággal, családdal, árván maradt gyermekeivel, s a kötelességekkel.
- Az a fenyő is ott fenn egyedül áll, hiába tépi a vihar, mégis zöldell – gondolta végül, s ezzel álomba is szenderült.
Nehéz évek következtek. Az állandó háborúk kimerítettétek a tartalékokat, ráadásul a munkaképes férfiak nagy része, vagy hadakozott valahol, vagy elesett, jobb esetben megsebesült. Borbála mégis rátermetten vezette a gazdaságot, még gyarapította is
Éppen zabaratni készültek, a tíz kaszás, és a marokszedő asszonyok-lányok készen álltak, a lovakat is befogták, s vidám nótaszóval fordultak ki a nagyútra:

„Tegnap jártam zabaratni, máma megyek kötözni.
Elvesztettem a babámat, megyek megkeresni.”
Kezdték a leányok, a legények válaszoltak rá:
„Már minálunk a barátok facipőben járnak.
Azok élnek jó világot, akik együtt hálnak.
Lám én szegény árva fejem, csak egyedül hálok,
Akármerre tapogatok, csak falat találok.”
Borbála a kapuból nézett utánuk és megelégedve gondolt a várható termésre, a szorgalmas emberekre. Nem olyan egyszerű ám itt a hegyek koszorúzta szűk völgyben megtermelni mindent, ami a háznépének szükséges. A zab is, hiába tarják igénytelennek, csak akkor ereszt bőven, ha a földjét megtrágyázzák, ha évekig nem vetik egymás után ugyan arra helyre, ha előző évben abban a földben disznóbab termett, vagy egyéb takarmánynak való.
Visszafordult a ház felé, mikor három lovas tűnt fel az úton, ahol most kanyarodtak az aratásra igyekvők a hegynek, a zabföldek irányba. Az asszonynak rossz érzése támadt, ami rövidesen be is igazolódott. A lovasok tétovázás nélkül a ház élé érkeztek, és a még nyitott kapun besorjáztak az udvarra. Vezetőjük le se szállva a lóról, már kezdte is a mondókáját.
- A György portán vagyunk-é? – kezdte.
- Ott! – csattant Borbála hangja – S engedélyt kértetetek-é, hogy béjöjjetek?
- A Fejedelem Önagysága nevében vagyunk itt. Nem kell engedélyt kérnünk.
- Beszéljetek!
- A Fejedelem Őnagysága üzeni, hogy mivel a György porta férfiember nélkül maradt, te vagy György Borbála ennek a családnak és gazdaságnak kötelezettséggel és jogokkal bíró vezetője a fiúsítás szokásjoga szerént. Ebben az értelemben köteles vagy egy lovas katonát egy gyalog csatlóssal és egy szolgával egyetemben kiállítani. Gondoskodsz megfelelő fegyverzetről, ruházatról és tíznapi élelemről.
- Most, amikor öl meg a munka a gazdaságban, amikor itt van zabaratás, a juhnyírás…
- Állj, állj! Tudjuk mi a dolgotok, s azt is, hogy mindig siránkoztok!
- Siránkozik az öreganyád! S velem beszélj úgy, mint ahogy a Fejedelem szolgájához méltó!
- Öt nap alatt legyetek kész, ha nem akarod, hogy a vagyonodat elvegye a fejedelmi fiskus! – szigorodott meg a lovas hangja - Öt nap múlva itt vagyok, s a faluból a többivel együtt indulunk Zsigmond úr táborába. Végeztem! Még sok portát kell ma felkeresnem.
- Mi tudjuk a mü dógunkat, s tük a tietekét. Mi mindent megteszünk, ami a kötelességünk! Így jelentsd meg a gazdádnak!
Ezt azonban már nem hallották a lovas legények, mert kiugrattak az udvarról, s elporoztak az úton. Borbála meg ott maradt megkövülten. Aztán megrázta magát, s indult összeszedni a szükségeseket…

Kategória: Irodalom | Hozzáadta:: Szabolcs (2016-01-21)
Megtekintések száma: 128
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]