Szombat
2017-09-23
04:56:14
...
Statisztika

Truffa portál

Cikkek

Főoldal » Cikkek » Cikkek » Mindennapok

A nyomorékság ragályos?
Ifjú titán koromban nyilvánvalónak tűnt minden, amit a természettől kaptam. Szerettem a kihívásokat, megmutattam mindenkinek, hogy érek annyit, mint egy fiú, sőt!

Természetes volt, hogy én tudtam megcsinálni a legtöbb felülést, én dobtam a legmesszebbre a labdát, én álltam a nyolcadikos debella elé a kézimeccsen, aztán hang nélkül tűrtem, hogy helyretegyék törött orromat.

Természetes volt, hogy én jöttem rá először a matekpélda megoldására, és természetes volt, hogy nem fogadta el a tanár, mert zseni fiúka a könyvbeli megoldást adta. Természetes volt, hogy reklamáltam, aztán az is, hogy nem volt igazam.

A főiskolán is természetes volt, hogy bekerültem. Látogattam az előadásokat és természetesen csak a vizsgákra készültem, mert máskor jobb dolgom is volt. Sportolni, népitáncolni, bárokba, színházba járni...Természetes volt, hogy jobban bírtam az italt a fiúknál és soha nem rúgtam be, én táncoltam legtovább-hajnalig.

Természetes volt az is, hogy jó padagógus leszek, érthetően magyarázok, jól fegyelmezek, hogy a gyerekek szeretnek, és én is szeretem őket. A szépeket, az okosakat, az eleveneket, a rosszakat. Csak a butákkal, "hibásakkal" nem tudtam mit kezdeni... Ezek nem voltak természetesek. Elmondtam ötször, ötféleképpen, és még mindig nem értették!

Az első osztályomban egy kislánynak, a karjai rövidebbek voltak, könyékben nem hajoltak, kezein az ujjak deformálódtak. Mindig az én kezemet akarta fogni. Hősiesen kitartottam öt percig, tízig(reméltem, hogy nem látszik meg rajtam, hogy írtózom az érintésétől), aztán hirtelen dolgom akadt a sor végén, vagy az elején.

Az utcán lehetőleg nem néztem a tolókocsisokra, az értelmi fogyatékos gyereket vezető szülők dacos, kihívó szemébe... Sokszor duzzogtam, hogy 80-as IQ-jú tanítványomat miért nem rakják a gyogyóba!

Idegesített, hogy az öregek olyan lassan szállnak le előttem a buszról. Miért nem marad az ilyen otthon? Persze az udvariasságom, és segítőkészségem is tökéletes volt: A kisebb néniket csomagostól szinte leemeltem, hogy könnyebb legyen nekik...

Természetes volt, hogy én megfázva, lázasan is tudok tanítani... Természetesen nem sokáig...

Megsüketültem 22 évesen. A magas hangokat szinte nem is hallom. Természetes, hogy hiába csörög a telefon, hiába kopog az ajtón jó barát, ellenség. Természetes, hogy mindenki felháborodik azon, hogy nem engedem be. Hiába van jó film a tévében, ha nem feliratos, hiába vannak jó zenék, hiába szirénázik mögöttem a mentő, hiába suttognak a fülembe. Természetes, hogy mindenki ideges, ha az enyhén beszédhibás közlendőjét harmadszorra sem értem meg, és a boltban is többször megkérdezem, hogy mennyibe kerül valami.

Hiába szeretem a gyerekeket, hiába tudok jól tanítani. Ebben az életemben még nekem volt tanulni valóm.

Elmesélek nektek egy számomra nagyon mulatságos történetet. Tojásért jártam pár házzal arrébb egy szüleim korabeli házaspárhoz. Amíg a háziasszony a kamrába ment tojásért, a ház ura udvarolt. Először kedves megjegyzések hangzottak el, aztán egyre konkrétabb javaslatok. Hiába próbáltam elhárítani, ő abban a meggyőződésében, hogy a női "nem" igent jelent, csak nyomult előre. Egyszer odáig merészkedett, hogy a fülembe súgott valamit. -Hiába sugdos a fülembe Feri bácsi! Én nem hallom!- válaszoltam. -Áá! Én is rosszul hallok!- ütötte el viccel. ---De nekem hallókészülékem is van! - mondtam, és megmutattam. Feri bácsi láthatóan elsápadt, és azóta két méternél nem jön közelebb hozzám...

A nyomorékság ragályos?
Kategória: Mindennapok | Hozzáadta:: vadmacska (2012-05-20)
Megtekintések száma: 312 | Hozzászólások: 4
Összes hozzászólás: 4
2  
Vonzóggyáis!:D

3  
Szia, Vadmacs!
Örülök, hogy újra olvashatlak, hála SF-nek. Tudod, ha valaki megért, én nagyon... Mintha tükörbe néztem volna, mikor az első sorokat olvastam, azután meg mintha gyomorszájon vágtak volna. Ugyanaz... Bár én nem nagyon hordom a hallókészüléket, mert valahogy az egész fejem visszhangos tőle, de szoktam szólni, hogy a jobb oldalamra senki ne álljon, mert nem hallok-látok... Azokat a pillantásokat wacko Mondjuk, én ezt elkezdtem baráti társaságban szűrőként használni. Akin látom, hogy zavarja - elég nyílt vagyok a fogyatékosságaimmal kapcsolatban -, az nem méltó arra, hogy barát legyen...

4  
..azért adjál időt a többieknek is...látod, én is fejlődtem! dry

1  
Az én meglátásom szerint a siketség nem nyomorékság. Vagy ha az, akkor én különösen vonzódom a nyomorékokhoz. Volt siket macskám is!

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]