Kutyavilág
| Mottó: „Talán a kutyáknak sokkal több pozitív emberi tulajdonságai vannak ,mint magának az embernek. Életkép kutyaszemmel.” Kutyavilág Hé, hé, hová mész Gazdi, itt hagysz az autóban?!! Ne hagyj itt, ne hagyj itt !!!! Az ablakot sem húztad le, levegő sincs, innivalóm sincs. Tudod te, milyen rohadt meleg van itt bent? Ha közel jön valaki, ugatok, hátha kienged, de sajnos félnek tőlem. Pedig ha tudnák, én jobban félek attól, hogy megfulladok. Igazán bevihettél volna engem is a henteshez, legalább a jó szagokat élvezhettem volna. De te még mindig azt hiszed, hogy megeszek ott valamit. Tudhatnád már, ha kimondod a varázsszót „ PFÚJ !! „ , én hozzá nem nyúlok semmihez. Majd bolond lennék nem szót fogadni. Hogyne, hogy kapjak megint egy olyan maflást, hogy hármat bukfencezzek ?! Nem láttad a szemeimben, hogy veled akarok menni? Mindegy, ti Emberek soha nem értitek meg az állatokat, nem tanultok tőlünk, javíthatatlanok vagytok. Pedig mi próbálkozunk. Miért nem veszitek észre, hogy társas lényeknek csak szeretetben szabad együtt élniük? Hányszor belém rúgtál, megvertél, és én mégis alig várom, hogy megjöjjél, rohanok hozzád, örömöm határtalan, ugrálok rád, nyalogatlak, s te nem látod a lényeget. Sugallom neked, hogy milyen jó dolog a megbocsátás, hogy a szeretet mindent legyőz, hogy vigyázok rád. Amikor rosszkedvűen hazajössz a munkából, én megpróbállak felvidítani, s akarom, hogy tudd, valaki mindig epedve vár rád otthon. Jó volna, ha ezeket mindenki megjegyezné! Még azok is, akiknek kutyája nincs, de van egy társuk otthon. Néha azt hiszem, ti Emberek nem vagytok normálisak. Évek óta az a hülye becsípődésed van, hogy eldobsz egy faágat, megkérsz, hozzam vissza, majd újból eldobod. Kutya legyek, ha ez normális dolog. Miért nem elégszel meg azzal, hogy visszahozom, amit elvesztesz? Rohangálhatok, amíg ki nem fulladok, mert másképp nem adsz cukrot nekem, pedig tudod, hogy szeretem. Hát ilyet még nem is hallottam. Amikor meg vendégek jönnek, - ahelyett hogy nyugodtan lustálkodhatnék, amíg beszélgettek -, elkezdesz dresszírozni, büszkélkedni velem. Ül, fekszik, áll, parancsok újra és újra, majd oookos kutya, oookos kutya, és nekem fogalmam sincs ezt miért csinálod. Nem emlékszel, hogy te sem szeretted, amikor a katonáéknál egzecíroztattak, Feküdj! Fel! Vigyázz! Pihenj! ? Az egyik vendéged a múltkor azt mondta rólam, ilyen kutya sose kéne neki, mert nyálzik a szám. Pont egy ilyen mondja, aki a múltkor a buliban hol hason, hol négykézláb, picsarészegen telehányta a lakást. Nekem meg ilyen Ember nem kéne, akinek így hányik a szája. Ezt meg is mondhatod neki. Az meg már mindennek a teteje, amit a múltkor akartál velem csináltatni. Mondd meg, de őszintén, te tudnál dugni időre, megrendelésre, úgy hogy közben néznek is, sikerül-e vagy sem? Ugye nem? Hát én is csak ember vagyok, - bocsi kutya - , szükségem van nekem is egy kis romantikára előtte. Sétálnék vele egy kicsit, udvarolnék, minden nap vinnék neki friss csontot, amíg belém nem szeret, kivárnám, amíg megkíván, s kéne még előtte egy kis petting is, kizárólag kettesben. Olyan sok, amit kérek? Emlékszel tegnap, amikor sétáltunk, majdnem kitörted a nyakamat. Mindezt csak azért, mert az utcán megtetszett egy kedves, korcs kislány kutyuli. Te is voltál biztosan már így. Meglátni, megszeretni, megkívánni egy pillanat műve volt. Te meg csak rángattál vissza a nyakamnál fogva, s pfujoltál, meg valami vérvonalról beszéltél, amit végképp nem értettem. Minden jót megtagadsz tőlem, nem viszonozod az én óriási szeretetemet. Nem jó ez így. Na végre jössz már, látlak !!! Remélem, hozol valami finomat engesztelésül? Nem hoztáááál ? Én meg majdnem megfulladtam miattad? Hát nem szégyelled magad ?!!! Sajnos, nektek ugathat az ember, észt nem adhatok. Szigetszentmiklós,2006.11.27. | |
| Kategória: Mindennapok | Hozzáadta:: cassy (2012-06-15) | |
| Megtekintések száma: 728 | Hozzászólások: 6 |
| Összes hozzászólás: 6 | |||
| |||
