Szombat
2017-09-23
04:39:27
...
Statisztika

Truffa portál

Cikkek

Főoldal » Cikkek » Cikkek » Mindennapok

Meddig tart az út a gerincig?
Áfonya szezon van. Gyerünk fel a Hargitára. Szedjünk kokojszát. de lapit is teának.
Minden évben, ha eljön az ideje, igyekszünk kimenni a havasra. Nem csak áfonyát, szamócát, málnát szedni, hanem töltekezni csenddel, nyugalommal, jó levegővel. Nem múlnak el ezek a kirándulások sosem szívet melengető élmények nélkül.
Legutóbb is mi történt?
Késő délután érkeztünk meg a menedékházhoz, és gyorsan ebédet kértünk, mivelhogy rég volt reggel, s a reggeli. Húsgombóc-levest kértünk és flekkent.
- Kérdezd meg kávét adnak-e? – szólt utánam a fiam, ahogy mentem a konyha felé.
Kérdeztem, s mondták, igen.
- Kérek akkor… hányat is? Igen, kérek négy kávét – mondtam, miután összeszámoltam az igényeket.
A szakácsnő töltötte is hamarosan a csészékbe a gőzölgő nedűt, s így szól, mikor nyújtja át:
- Ezt fogadják el tőlem. Nem kell fizetni érte.
Meglepett tekintetemet látva még hozzá fűzte:
- A vendégeink. Nem?
Nem ez az első eset, hogy vendégként fogadnak a havasok emberei…
Leültünk ebédelni, bár igaz, már késő délutánra járt az idő, de nevezzük csak ebédnek, hiszen a reggeli utáni étkezést ebédnek illik hívni. Javában falatozunk, mikor megjelenik a szakácsnőnk egy tányér pánkóval.
- Most sült ki, fogyasszák egészséggel! – ezt is ajándékba hozta…
Ebéd után kedvünk támadt kimenni az oldalba, kicsit szétnézni, havasi gyümölcsöt szemelgetni. Láttam az út szélén már néhány tő szamócát felénk integetni, s a málnabokrokon is ígéretesen piroslottak az érett szemek.
Az udvaron ténfergő gyermekhez fordultam, úgy láttam a menedékház-gondnokának a fiacskája – úgy 8 éves forma lehet
Kérdem:
- Meddig tart az út a gerincig?
- Nekem három óra, de maguknak?…
- Nem nézed ki belőlünk, hogy mi is felérünk három óra alatt?
- Nem! – volt a sommás válasz.
Erre nem tudtunk mit válaszolni, inkább eloldalogtunk a patak felé, legalább itt a közelben csodáljuk meg a buja növényzetet.
- Nézd mennyi szamóca! – lekendezett Juci, a barátunk társa – és micsoda íze van!
- Szedjed csak nyugodtan, nem volt permetezve – szóltam -, de holnap kimegyünk az oldalba, ma már késő az idő, meglásd majd ott mennyi lesz!
Addig bóklászódtunk az erdőszélen, patakparton, hogy ránk esteledett. A szokatlan levegőn olyan mélyen elaludtam a szobámban, hogy már rég sütött a nap, amikor megébredtem. A többiek is csak ekkor kezdtek kikászálódni az ágyukból.
Gyors reggeli után feltarisznyáltuk az útravalót és szapora léptekkel indultunk a kijelölt ösvényen a gerinc, s a csúcs irányába.
Ekkor láttam meg a kutyát. Nézte, ahogy fogyasszuk a reggelinket, de nem jött közel, nem szemtelenkedett, csak ült úgy öt-hatlépésnyire és sűrűn pislogott. A lányok adtak neki pár falatot, amit farkcsóválva fogadott, és óvatosan vett el. Miután elindultunk meg is feledkeztem róla.
Amint emelkedett az út úgy csökkent a sebesség és a lelkesedés. A beszélgetés elhalt, a nótaszó is, és helyét hangos lihegés foglalta el. Minden lépéssel mégis csak közelebb értünk a kitűzött célunkhoz, a gerinchez – bíztattuk magunkat.
Mikor végül felértünk, láttuk, hogy ez nem is az igazi, mert még kell kapaszkodni, újabb meredekeket megmászni. Aztán még újabbakat!
Felérve végre a gerincre, hosszabb szünetet, pihenést tartottunk, előkerültek az elemózsiás dobozok, csomagok is. És a kutya ott ült az erdőszélen! Ugyan olyan fegyelmezetten, mint a reggel. Most is nyújtottunk neki néhány falatot.
Végezve az evéssel, pihenéssel, a gerincúton haladtunk tovább a csúcsig. Itt már nem voltak olyan meredek kaptatók, de folyton emelkedett az ösvény, és a jelzések nem voltak valami pontosak. Jól el is vétettük az irányt. A kutya ott szaladt mellettem, de egyszer csak visszafordult, és elszaladt a fák között. Jó száz méterről hallatszott az ugatása. Odamentem, gondoltam talált valamit, de csak futott előre, ugatott, futott vissza. Mentem kicsit utána, hát ott volt a jelzés az egyik fatörzsön. Ez az oktalan állat megtalálta!
A jó irányt követve felértünk hamarosan, s a látvány minden fáradtságért kárpótolt.
Innen lefele ereszkedve egy nem rég feltárt cseppkőbarlangot akartunk felkeresni. Egy nagy kidőlt fa állta el az utunkat. Persze, mire megkerültük, elveszítettük a jelzett ösvényt. A mi kutyánk – hiszen most már annak tekintettük – megint elszaladt és csaholásával jelezte, hogy ismét rátalált a helyes útra.
Már órák óta baktattunk hegynek fel, hegynek le, erőben, sziklák közt, patakparton, réteken, nem csoda, ha elfáradt a társaság. Félórányi pihenést, szundikálás engedélyeztünk magunknak, és persze újra egy jó kis falatozást. A kutya is megkapta az adagját, amit hálás farkcsóválással vett tudomásul.
A vízzel gyűlt meg a bajunk. A patak messze lent zúgott, de itt a pojánán nem volt forrás. Nekünk, embereknek nem okozott gondot a magunkkal hozott flaskából inni, de a kutya? Végül kitaláltuk, hogy egyikünk tenyeréből igyon. Hamar rájött, mit akarunk, és boldogan lefetyelte társunk összezárt két tenyeréből a borvizet.
Öreg este lett mire visszaérkeztünk a táborba. A menedékház sötét tömbje csak akkor tűnt elénk, mikor már ott voltunk a tövében. A kinyíló ajtó fényében szétnézve kerestem hűséges kísérőnket. Ott állt a tábortüzet körülülők mögött, mintha azt hallgatná, miről beszélgetnek, danolásznak.
- Kié ez a kutya, s mi a neve? – kérdeztem a menedékházgondnokot.
- Ez? – intett kérdően a tűz közelében figyelmező állat felé – Ez a túrázók kutyája.
Nincs neve…


Kategória: Mindennapok | Hozzáadta:: Szabolcs (2012-05-31)
Megtekintések száma: 279 | Hozzászólások: 11 | Címkék (kulcsszavak): menedékház, áfonya szamóca, gerinc
Összes hozzászólás: 6
5  
Akkor igaza volt a srácnak!:)

4  
Szóval szégyen ide- szégyen oda, de - pedig nagyon sokat olvastam életemben !!! - , a következő szavakkal volt gondom: kokojsza, lapi, pánkó. Ezért merészeltem azt írni, hogy lehet, hogy kellene egy széljegyzet szerű. De akkor sincs baj, ha te úgy ítéled meg, hogy csak nekem gond ez DDDD:):)

6  
Kedves cassy!
Megtisztel az érdeklődésed!
kokojsza - havasi fekete áfonya
lapi - növény levele
pánkó - fánk
Üdvözlettel: Sz.

3  
Megelevenedett minden az írásodban. Ott voltam, benne.Gratulálok.
Szégyellem, de szükségem lenne egy- két kifejezés, szó értelmezéséhez egy helyi szótárra. Még jegyzetben is elmenne. Szerintem senki nem sértődne meg :):):)

2  
Elfelejtetted leírni, h nektek meddig tartott az út!:):D

1  
Nagyon kedves történet.

Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]