Szerelemszonett
| A céljaimhoz új esély a léted – Amerre jársz, a rét virágot ád, A tó felett ha száll az angyalének, Te vagy ki érti biztató szavát. És én – ki vágyom zárszavát a télnek, Amint aszály után a föld esőt – Tudom, ha hívsz örökre véget érnek A kútbanéző búsuló idők. Csak állj elém és én elébed omlok, A múlt ködébe vesznek mind a gondok És meg-megáll a vágtató idő – S ha ránk talál a hajnalóra pírja, S vágy szavát az értelem csitítja; Türelme ágán bíbor rózsa nő. | |
| Kategória: Vers | Hozzáadta:: NapSziget (2012-06-03) | |
| Megtekintések száma: 840 | Hozzászólások: 5 | |
| Összes hozzászólás: 2 | |
|
| |
